Volt már olyan, hogy valami úgy istenigazából
felbosszantott, de egyéb lehetőségek híján inkább magadba fojtottad dühödet?
--> A pszichológusok szerint a negatív érzelmek magunkba fojtása
nem tesz jót az egészségnek.
Vagy inkább a másik típus vagy, aki bosszúság esetén ordít
vagy tör-zúz?
--> A tapasztalatok szerint ez sem vezet semmi jóhoz, mert a
végén csak a keserűség és a lelkifurdalás marad.
Mi lenne tehát a megoldás, hiszen nap mint nap érnek minket
kisebb-nagyobb bosszúságok, amelyeket kezelni kell valahogy?
A feszültség-levezető sportolóknak valamiben mégis igaza
van. Brian Tracy szavaival fogom ezt elmagyarázni, akinek legújabb, Változtasd
meg a gondolkodásod, és megváltozik az életed! című könyvében egy olyan forradalmian
új gondolatmenetet találtam, amelyet én már nagyon régóta sejtek, de még sosem
tudtam tudatosítani és szavakba önteni.
„… a tény az, hogy aminek teret engedsz és amiről szót ejtesz, az a valóságoddá válik. Az aprócska negatív tapasztalat is szikraként működik, amely képes lobogó tűzzé fejlődni azáltal, hogy gondolataiddal és szavaiddal táplálod. Ezzel szemben keletkezésével egy időben, azonnal fújd el a lángot azzal, hogy kimondod: „Én vagyok a felelős.” Majd keresd meg az okokat, hogy miben rejlik a felelősséged. A dolog érdekessége, hogy mindig meg fogod találni.”
Hihetetlen nagy gondolat, hogy amit kimondasz, azzá válsz.
Nem akarsz negatív lenni? Ne engedj teret a negatív érzelmeknek, ne mondd ki a
negatív gondolataidat. Légy te a felelős. Kontrolláld azt, amit érzel. Tényleg
olyan nagy bosszúság ért, amit nem tudsz feldolgozni? Tekints rá másként. A/Egy
másik ember szemszögéből. Tekints rá kívülről. Mit okoz neked ez az esemény,
ami felbosszantott? Anyagi / magánéleti károkat? Tudsz valamit tenni ellene? Ha
igen, tedd meg. Ha nem, felejtsd el. Lépj túl rajta. Tanulj belőle, hogy
legközelebb ne tudj hasonló szituációba keveredni. Örülj neki, hogy nem lett
rosszabb következménye a dolgoknak. Alakítsd át a gondolataidat. És mire
eljutsz odáig, hogy beszélnél róla, már teljesen más megközelítésből fogod
látni az egész eseményt. Talán már csak a pozitív aspektusait emeled ki.
Esetleg tényként, közömbösen tálalod a történetet.
Mindenesetre nem kell eljutnod odáig, hogy elemésszen a düh,
vagy új étkészletet kelljen vásárolni. Már előbb megfékezheted a negatív
gondolataidat.
Vissza a feszültség-levezető sportolóhoz. Mit csinál ő, a
maga módján? Eltereli a figyelmét. A sport aktív koncentrációt igényel meg.
Futáskor, biciklizéskor vagy az edzőteremben az izmaidra figyelsz, ill. arra,
hogy bírd a tempót. Nincs lehetőség ilyenkor gondolkodni. Az edzés endorfint,
vagyis boldogsághormont termel. Az endorfin nem engedi ki a negatív érzelmeket,
a dühöt, a bosszúságot. A sportolók tehát mesterségesen termeltetik maguknak a
pozitív érzelmeket, amelyekkel elfojtják a negatívokat. Hosszabb távon azonban
ez a módszer sem célravezető. Hiszen mi történik akkor, ha vége az edzésnek és
kb. 12 órával később elmúlik az endorfin hatása? Visszajönnek a negatív
érzések, ha tudatosan nem kontrolláljuk őket.
Hát ezért nagyszerű Brian Tracy javaslata, mert az még
csírájában fojtja el a negatív érzéseket, nem várja meg, amíg kitörnek az
emberen, és nem is tereli el róluk a figyelmet. Tudatosan kell, hogy éljünk,
tudatos gondolatokkal, érzésekkel és szavakkal. Csak ez visz előre. Lehet
próbálkozni, előttünk az élet hátralévő része! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése