Te mire vágysz karácsonykor?

Van olyan, hogy látszólag mindenünk megvan, és mégis úgy érezzük, hogy hiányzik valami az életünkből. Így karácsony közeledtével jól esik átgondolni, átértékelni életünket, hogy az új évben új tervekkel indíthassunk.

A mai rohanó, információs-technológia központú világban alig van időnk egymásra. Amikor késő este hazaér a férjem, aki saját vállalkozását építi sikeresen, gyors vacsora után begubózik a laptopja mögé és tovább dolgozik, ameddig csak lehet. Egész nap nem találkozunk, de még ilyenkor is alig szólunk egymáshoz, hiszen haladni kell a munkával is, nincs idő egymásra. Tényleg nincs idő egymásra?

Mit tanít nekünk az alábbi történet?

„Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
– Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?
Az apja haragra gerjed:
– Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még forrongnak benne a nap eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba. Kezébe temeti az arcát.
– Mikor lesz ennek vége? – kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek.
– Talán nem kellett volna így bánnom vele. Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik – gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
– Apa, neked mennyi az órabéred?
– Négy dollár fiam.
– És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: “Remélem, nem valami játékot akar venni belőle magának…” Majd meg is kérdezi tőle:
– Mire kellene neked az a két dollár?
– Mindjárt megmutatom! – mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
– Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?”

A legfontosabb dolog, amire igazán szükségem van így karácsonykor, az a MINŐSÉGI IDŐ. Amikor egymásra nézünk. Figyelünk egymásra. Meghallgatjuk egymást. Beszélgetünk. Együtt nevetünk. Együtt játszunk. Mesélünk egymásnak. Jobban megismerjük egymást. 

Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy van karácsony és általa egy hosszabb szünet, és ilyenkor „legálisan” pihenhet az ember, nincs munka, nincs kifogás, a családdal kell tölteni az időt.

Boldog vagyok, hogy én nem dolgozom 8-4-ig, így legalább délelőttönként láthatom egy kicsit a férjemet, ha már este túl későn ér haza.

Örülök, hogy legalább én ott lehetek a gyerekeknek, minden nap. Ismerem őket, tudom, mit szeretnek játszani, kik a barátaik, vagy mi a kedvenc ételük.

És hálás vagyok, hogy megtaláltam a DXN-t, amivel napi mindössze néhány órában azon dolgozhatok, hogy idővel egyre és egyre több időt tölthessek a családommal, és a férjem is megengedhesse magának, hogy kevesebbet dolgozzon és többet legyen velünk.

Karácsonykor pedig összefogom őket és élvezek minden pillanatot együtt.

Szeretettel ajánlom ezt a kisfilmet mindenkinek, aki minőségi együtt töltött időre vágyik karácsonykor.